monstone-blog

Igen, ez is érdekesebb télen, még a nehezen csiholt tűznek is jobban örül ilyenkor az ember. Évek óta minden télen kizarándokolunk egyszer az erdőbe, mindössze ki kell várni, amíg némi hótakaró emeli a hangulatot. Idén ez múlt hétvégén következett be először Sopronban, így nem is vártunk tovább, hiszen ez a mintegy 6-8 cm-s hó félő, hogy nem csak az első, hanem egyben az utolsó is.

Villámgyorsan beszereztük hát a hozzávalókat: húsos kolozsvári szalonna, hagyma, némi parasztkolbász, és egy piros színű paprika, hogy szép is legyen a nyárs, ne csak finom. Mi ugyanis nem a zsírszalonna izzasztó irányvonalba tartozunk, többre értékeljük a rablóhússzerű változatot. Már csak némi pálinkát kellett kölcsönkérni, bepakolni a hátizsákba, és irány az erdő.

Pár perc múlva már el is értük a Deák-kúti utat, és hamarosan már erdőben folytathattuk utunkat. A kőfejtőtől a felső utat választottuk (sárga jelzés), így egyben leküzdöttük a nem túl nagy szintemelkedést, és innen már kényelmesen lehetett sétálni a Károly-kilátó parkolójáig. Még néhány száz méter, és már célnál is voltunk, a Pedagógus-forrás melletti tűzrakóhelynél. A neheze csak ezután kezdődött, ki kellett szabadítani a hó alól a tűzrakót, majd valamennyi havas faág összegyűjtése után nekilátni a tűzgyújtásnak.  Némi szerencsétlenkedés után bevetettük a titkos fegyvert, a pálinkát is, de nagyon úgy nézett ki, most az egyszer még ez sem válik be ( de kölcsönpálinkának ne nézd a fokát). Már majdnem hagytuk az egészet, amikor valami csoda folytán lángra kapott egy vastagabb ág is, innen pedig ment minden, mint a karikacsapás.
Hamarosan lett is annyi parazsunk, hogy nekiláthattunk a sütögetésnek, majd 10 perc múlva az is kiderült, nagyon elszámítottuk magunkat, a jó levegő, a hideg és a hosszan elnyúló tűzgyújtás hatására olyan éhesek lettünk, hogy fejenként több nyársat is képesek lettünk volna betermelni. De nem volt mit tenni, havat lapátoltunk a tűzre, és elindultunk a hazafelé tartó, kb. 3 km-es úton.