monstone-blog

Mindig is nagy kedvencünk volt Salgótarján környéke, különösen a Medves-fennsík, de régebbi kirándulásainkról nem maradt értékelhető fotónk, ezért nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy ásványgyűjtő túrát szerveznek a környékre.
Eredeti programunk szerint a TIT-es ásványgyűjtőkkel jöttünk volna gyűjteni a sátorosi (Siatorska) kőfejtőbe, de végül nem kértek engedélyt, így ők aznap a Csák-hegyre mentek, ahol mi előző nap voltunk. Mi úgy döntöttünk, hogy tartjuk magunkat az eredeti tervhez, és megkíséreljük a bejutást. A javarészt szlovák személyzet a bányában nagyon rendes volt, miután elmondták, hogy hová mehetünk, és hová nem, beengedtek minket,  így a gépektől biztos távolságban nyugodtan gyűjthettünk. A bánya rendkívül gazdag ásványokban, de nem túl változatos, így hamar végeztünk. A megmaradt időt kihasználva úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Somoskőt. Irány vissza Magyarországra (500 méter), aztán fel Somoskőre.

A falu utolsó házaitól pár lépésre magasodó várat Trianon idején egy tollvonással leválasztották a faluról, egészen 2000-ig csak a szlovák oldal felől, turistaúton lehetett megközelíteni. Mi először 2004-ben voltunk itt, amikor még nem volt köztudott, hogy át lehet menni, és akkor még eléggé magányosan sétálgattunk, most kissé meglepődtünk, milyen sokan voltak. Változás továbbá a belépőjegy (340 Ft/felnőtt), ami a várba, a vár körüli, és a közeli Macskakőlik bányában kiépített tanösvényre szól. A Macskakőlik a nevét az ott bányászott, és helyben faragott macskakövekről kapta, jó lett volna oda is elmenni, de kevés időnk volt rá. A várban meg voltunk már, így az is kimaradt most.

Amire igazán kíváncsiak voltunk, az a kissé fogalomzavaros nevű Bazaltvízesés. Első látásra persze mindenki azt gondolná, a hegyoldalon lefelé folyó láva dermedt meg ilyen vízesésszerű formában, de a valóság egészen más. Tudni kell hozzá, hogy a lávaoszlopok iránya megegyezik a kihűlés irányával, ha függőleges, akkor fentről-lefelé, ha vízszintes, akkor oldalirányból hűlt ki. Jelen esetben a láva egy fölfelé hirtelen leszűkülő kürtő belsejében szilárdult meg. A későbbi korokban a kürtő oldalfalát alkotó kőzet lepusztult, és így kerülhetett felszínre ez a csodálatos képződmény.
Ebből a bazaltból épült fel a vár is, méghozzá figyelemre méltóan egyszerű módon. A letört hatszögű bazaltoszlopokat némi habarcs segítségével egymásra fektették, és már kész is volt a falazat.

Már indultunk volna tovább a következő ásványgyűjtő helyre, de Feri barátunk eltűnt. Csak nagy sokára jelent meg, és kiderült, hogy a magyar oldalon talált egy gyűjtő kollégát, aki éppen ásványokat árusított. Ez a Feri képes volt két gyűjtés között ásványokat vásárolni ! Mi is megnéztük a kínálatot, a szokásos külföldi tucatásványok mellett dicséretes módon többségben voltak a saját gyűjtésű, magyar ásványok, szép mátrai achátok, rudabányai malachitok is voltak, de nekünk legjobban a recski anyag tetszett, köztük a híres aragonit “bányatojások”.

A délután hátralévő részét a Salgóbánya melletti eresztvényi kőbányában töltöttük gyűjtéssel. Amikor befejeztük, találtunk még egy vadon növő almafát, roskadásig tele érett, piros, rózsaszín húsú almával. Soha ilyen finomat nem ettem még, rettenetesen belakmároztunk.

Utóirat: Bokros teendőink, meg lustaságunk miatt elég késve írtuk meg ezt a bejegyzést.  Közben – sajnos túl korán – megjött a tél, és nagyon valószínű hogy ez volt az utolsó idei gyűjtőtúránk.