monstone-blog

A Gyepü-hegy

Tudjuk, hogy az egész Zemplén tele van a kvarc különböző változataival, mint hegyikristály, ametiszt, kalcedon vagy opál, egy napot mégis arra szántunk, hogy érces ásványokat keressünk, tudva hogy pár milliméternél nagyobbat nem találunk. A középkori bányászok a fáradtságos munkával kitermelt ércet olyan hihetetlen hatékonysággal válogatták, hogy szinte csak mikroszkópikus méretek maradtak. Ráadásul a bányászkodás pár száz éve folyt a területen, azóta csak pusztulnak a meddőhányók.

Mindannyian voltunk már a Fehér-hegyen, a Veresvíznél és a Kánya-hegyen, de a Gyepü-hegyi tárókat még nem kutattuk, úgy hogy most arra esett a választás. Háromfős kis csapatunk neki is indult reggel, hogy legyűrje az akadályokat. Az első próba már az út elején várt ránk, a Telkibányáról kivezető mellékutcában annyi lócitromon kellett átvergődni, mintha méneseket tereltek voltak erre. A Malom-hegyen vezető úton már csak a sártenger nehezítette a haladást, no meg az, hogy a sárban folydogáló patakból szép színes kalcedonok bukkantak ki időnként.

Több, mint egy óra alatt gyűrtük le az alig két kilométeres utat az első állomásig, a Helén-táróig. Regina és Móni nekiálltak keresgélni, addig elmentem felderíteni a környéket. Az András-táró feletti részen komoly horpamezőt találtam, de sajnos be volt kerítve, és nem kívántunk bemászni. Ezenfelül egy hatalmas horpahányó és friss ásás tűnt ígéretesnek. Felkerekedtünk, és először a friss ásást kutattuk meg. Az elkövetője hegyikristályt kereshetett, mást mi sem találtunk. A gödörfalból időnként termetes kristályok jöttek elő, meg néhány erősen kilúgozódott papírvékony telérkvarc darab.

Továbbmentünk a nagy horpabányához, amiről kiderült, hogy egy beszakadt akna, valószínűleg a Bajor-akna. Nagyon ígéretesnek tűnt, hogy azonnal rengeteg hatalmas sejtes-üreges kvarctömböt találtunk, amiket munkába is vettünk. Ércszemcsék nagyon ritkán kerültek elő, leginkább szfalerit és markazit, de egy agyagos darabon mm körüli fakósárga lemezkéket találtunk, ez pedig igen jó eséllyel arany. Az akna fölötti részen több ásásnyomot is találtunk, benne füstkvarc és ametiszt darabkákkal.

Leereszkedtünk ismét a Baglyas-völgybe és megkerestük az András- és a János-tárót. A két táró között a patakmeder mellett rengeteg a meddőkőzet, de csak ímmel-ámmal kutattunk, mivel az elöregedett, a patak által többször átmosott anyagban már nem reméltünk semmit. Móni azért talált valamit, ami leginkább szideritre, vagy dolomitra emlékeztetett, és mivel az ritkaság, így eltettük.

Visszaúton meg kellett állapítanunk, hogy a sár nem száradt semmit, sőt a kőzetrakományunk miatt még mélyebbre süllyedtünk.