monstone-blog

Nyári kirándulásainkat eleve meghatározta a soproni extrém mennyiségű eső. Júniusban még rekordok is születtek, Bánfalván 143 éves csúcsot döntött meg a többszöri felhőszakadás. A medrükből kilépett patakok helyenként alaposan átrendezték az erdőt, a Tolvaj-árokban ezt még a turistaút is megsínylette, a víz hidakat semmisített meg, rengeteg követ hurcolt magával és terített szét.
A vadregényesebbé vált völgy nagyon csábított túrázásra, így többször is végigjártuk a tisztára mosott, jelentősen megváltozott medret. Mindenhol friss “geológiai feltárásokba” ütköztünk, újdonsült vízeséseken másztunk keresztül, és nem utolsó sorban megtaláltuk az első soproni piritünket is.
A Tolvaj-árok közelében felfigyeltünk egy másik nagy kupac kihordott kőre is, ami elég furcsa volt, hiszen ott korábban nem létezett patak. Közelebbről felderítve a helyet kiderült, hogy egy vízmosás a tettes, amiben az Ultra csapadéka összegyűlve meredeken zúdult le a brennbergi völgybe, a korábbi vízmosás itt 1-2 méterrel is tovább mélyítette medrét. A szűk árokban végigmászva mindenhol a fák kimosott gyökerei és a feltárt palarétegek látszottak.
Sopron egyébként nem egy ideális ásványgyűjtő hely, csak véletlenszerűen lehet bármit is találni, így nagyon jól esett, hogy az esőzés lehordta, tisztára mosta és csinosan szétterítette a köveket. Azt meg előre is sajnálom, hogy ez az állapot nem tart örökké, hamarosan eltűnnek a vízesések, és a patakmedrekben újra feltűnik a fekete trutymó.