monstone-blog

Újra áprilisi nyaralás, és persze újra Zemplén. De előtte még ellátogattunk a soproni ásványbörzére, ahol Bartók Józsival megbeszéltünk egy telkibányai találkozót. Felajánlotta, hogy nézzük meg a Mária-bányát, és mivel az ember nem gyakran jár középkori bányákban, örömmel vettük az ötletét.

Másnap indultunk a nagy útra, de közben még beterveztünk egy mátrai túrát is. A múltkori Asztag-kő, Üstök-fő kirándulásból kimaradt egy távolabbi rész, a Monostor-patak völgye, ahol a szakirodalom magas higany indikációt mutat. Ezt akartuk a helyszínen is megnézni, hátha sikerül valamennyi cinnabaritot felfedezni.

A Cserkő-bányától gyalog indulva kerestünk bejáratot a völgybe, ami nem volt olyan egyszerű, de a kezdeti nehézségek után a patak völgye már könnyebben járhatónak bizonyult. Valamikor a múlt században itt még egy kisvasút üzemelt, főként erdészeti termékeket szállítva, a vonal egészen Bagolyirtás alá ki volt építve. Most már csak a maradványaira bukkantunk, látszanak még a vasúti töltés nyomai, és a sok kis híd romja, amiken keresztül keresztül-kasul átszelte a a vonat a patakot.

A patakot követve igyekeztünk elérni azt a részt, ahol a régi mintavételi helyet sejtettük, és közben persze nézegettük az útba eső köveket is. Bele is ütköztünk néhány színes, kalcedonos anyagba, ami nagyon hasonlított a Cserkő bányában találhatóra, de nagyon sokon már barittáblák ültek, mintha a két bánya anyaga itt keveredne. Néhány száz méter után másfajta, világosabb kőzet váltotta az addigi andezitet, itt már jobban körülnéztünk. Egyre több baritot láttunk, ahogy felmásztunk a völgy oldalán, messzebb pedig megpillantottunk egy dombocskát, ami akár gejzírkúp is lehetett volna. Közelről persze kiderült, hogy nem az, hanem egy apró meddőhányó, ami egy táróféleség maradványa mellett van. Higanynak nyomát sem találtuk, csak barit, és apró kvarcok. Innen már inkább a gerincen vezető utak egyikén mentünk tovább, amíg nem kereszteztünk egy nyiladékot, amivel a régi mintavételi helyek párhuzamosan futnak. Meg is találtuk az egyik régi gödör nyomát, és kutatgattunk mellette, de a kívánt cinóberszín csak nem bukkant fel, pedig itt mérték a legnagyobb koncentrációt valaha. A környéken kovás anyagban voltak azért gyanús foltok, de csalódást keltő mértékben.

Visszaindultunk a gerincen, és útközben még belefutottunk egy erősen baritos foltba, ahol akár 5 cm-t is elérő vastagtáblás baritokból álló koloncok hevertek szanaszét az erdőben. Sajnos a minőségük nem gyűjteményi, de félsikerként elkönyvelhetjük, hogy a cinnabaritból, ha a “cinna” nem is, de legalább a barit meglett 🙂