monstone-blog

Október első fele mindig a szárítandó gomba begyűjtésével telik, így most is nagy optimistán ledaráltuk a tavalyról maradt szárított vargányát, előkészítettük az üvegeket és a szárító rácsokat, már csak a gombák hiányoztak. Aztán az első hétvégén villámcsapásként ért, hogy hiába jártuk végig kedvenc helyeinket, egy marék rókagombán, 3 kicsi vargányán és néhány pereszkén kívül semmit sem találtunk. Az eredmény lefotózásához is a lehető legkisebb kosárkát kellett igénybe venni, így aztán bánatunkban meg is ettük az egészet.
A következő hét már gombaérlelőbbnek ígérkezett, reggeli ködöket és 20-22°C-os hőmérsékletet jósoltak, így el sem tudtuk képzelni, hogy vargánya nélkül térünk haza. A valóság kissé bonyolultabbra sikerült, a köd azért mégsem ért el mindenhova, az egyik fő gyűjtőhelyünk előtt kb. 100m-rel meg is állt, így ott csontszáraz maradt minden, esély sem volt zsákmányra. A sok-sok kilométer gyaloglásnak azért mégiscsak meglett az eredménye, ha a kánaánt nem is találtuk meg, de annyi vargányát csak sikerült összegyűjteni, hogy érdemes legyen szárítani, így újra átható gombaszagban úszik a lakás. A gond csak annyi, hogy a saját szükségletünkön kívül a rokonság felvevőképessége is egyre nagyobb, a gombaszezonból pedig már nem sok idő van hátra. Ráadásul még a trombitagombákról is lecsúsztunk, mindössze egy tégelynyi por figyel a polcról.
Na, de majd a jövő héten…

Négy-öt éve történt, hogy a híradóban gombamérgezésről volt szó, én ekkor döbbentem rá, hogy számomra már elvesztette a szó eredeti jelentését, és átvette a “túl sokat enni gombából” jelentést. Akkoriban még évente két időszakban is lehetett gombát szedni, a rókagomba és a vargánya megjelent júniusban és ősszel is. A rákövetkező aszályos években teljesen eltűnt a rókagomba, örültünk, ha néhány marékkal összejött. Az idei csapadékos nyár legnagyobb meglepetése volt, hogy újra sárgállik az erdő alja, márpedig a rókagomba nemcsak kulináris élvezeteket nyújt, hanem látványnak sem utolsó. Olyanra pedig még sohasem volt példa, hogy augusztus elején is olyan mennyiséget találtunk, hogy a zsákmány szárítására “kényszerültünk”, pedig rengeteget otthagytunk, hogy tovább tudjon terjeszkedni, no meg azért maradjon másnak is.