Zempléni “nyaralás” 1.rész
A miskolci ásványbörze
Blogírás közben kopog a havaseső az ablakon, így utólag is elég bizarrnak tűnik, hogy március elejére időzítettük az idei első többnapos nyaralásunkat ásványgyűjtést. Ahogy közeledett az időpont, úgy bűvöltük az időjárás jelentéseket, hogy legalább a hó olvadjon el (ez sikerült is), azután nekiindultunk a Reginával közösen szervezett útnak.
Első állomás a miskolci ásványbörze volt, tulajdonképpen ehhez igazítottuk az egész utat. Az ország legnagyobb börzéje híven tükrözi a mára kialakult trendet, itt is túl sok helyet foglaltak a témához csak lazán kapcsolódó ékszerek és egyéb zizik.
Az ok, hogy mégis bementünk az volt, hogy a kevés valódi magyar gyűjtő mind eljön erre a börzére, nem beszélve a Hermann Ottó Múzeumról és a MÁFI-ról. Az elején mindjárt jól be is vásároltunk, na nem ásványokat, hanem könyveket. A MÁFI standján remek könyveket és földtani térképeket lehetett venni, egy tízesünk bánta, és még nagyon sokat költhettünk volna. Ezután már gyorsan végeztünk, mivel olyan hatalmasra duzzadt a tömeg, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tette a nyugodt nézelődést. Ha megálltunk egy asztalnál, rögtön akadt néhány ember, aki elénk furakodott és már csak hátakat láttunk. Az ásványgyűjtés nem a tömegjelenetekről szól, így szedtük a sátorfánkat, és irány az erdő.
Telkibányán éppen csak kipakoltunk a szálláson, és már indultunk is gyűjteni. Szinte hagyománynak számít, hogy az első délutánt a Gordon-bércnél töltjük, mivel sötétedésig kevés az idő, ez a hely pedig pedig közel van az úthoz. Elszenesedett fákból képződött fekete opál és szép zárványos kvarcok vannak a helyen, és mindig tartogat meglepetéseket. Regina még nem volt itt, így jól megpakolta magát, mi csak módjával gyűjtögettünk, de bemelegítésnek mindenképpen jó volt.