monstone-blog

Január elseje már régóta kiemelt kirándulónap nálunk, egészen különös érzés a kihalt utakon közlekedni. Az időjárás most egy ásványgyűjtésre is alkalmas volt, nem volt hó és fagy, csak egy gyenge köd, ami viszont nem tarthatott minket vissza. No meg egy ronda ízületi gyulladás után újra tudtam járni, éppen ideje volt kipróbálni a lábam terepen is.

Mivel kaptunk egy tippet, hogy a Kis-Somlyón szép dolgokat lehet találni, emellett döntöttünk. A törpevulkán mellett már ezerszer elhajtottunk, de idáig eszünkbe sem jutott a teljesen beépített hegyen körülnézni. Megnéztünk hát minden térképet és műholdképet, amit csak találtunk, ugyan melyik földúton juthatunk legkönnyebben a hegytetőre. A helyszínen aztán felszaladt a szemöldökünk, amikor megláttuk a hegyre felvezető aszfaltutat, rendesen kitáblázva, hogy ez vezet fel a hegyre. Csak az utolsó néhány száz métert kellett földúton megtenni, és itt is tábla irányított a hegy legnagyobb kőfejtőjéhez. A bányagödör szélén ismertetőtábla mutatja be a kis vulkán történetét és hívja fel a figyelmet a hely különlegességeire, és arra, miket érdemes megkeresni a bányafalakon.

A Pannon-tó ekkorra már rég kiszáradt ugyan, de a helyén mocsaras terület és nagy víztartalmú üledék maradt. A feltörő láva ezzel találkozott először, ez magyarázza az igen heves robbanásos első kitöréseket a Kis-Somlyónál és az összes közeli kisebb-nagyobb vulkánnál. Az aláhulló hamuból alakult ki az a tufa és lapilli váltakozó rétegeiből felépülő tufagyűrű, melynek maradványai a falak alsó részén látható. Ezután hosszú szünet következett, a tufagyűrűn belül egy kis tó alakult ki, vagy talán teljesen el is lepte a víz, mindenesetre a rá következő, már “szelíd” lávaömlés vízben következett be, és párnalávaként szilárdult meg, ami ilyen szárazföldi környezetben egészen különleges.

Lebaktattunk hát a gödörbe, bár már tudtuk, hogy ez nem lesz egy ásványgyűjtő paradicsom, de a több méter magas réteges tufa és a kevés lávaömlés nyoma a tetején önmagában is érdekesnek ígérkezett. Meg is kerestünk és le is fotóztunk mindent, amire felhívta a tábla a figyelmet, szerencsénkre még a nap is kisütött közben. Persze azért vadásztunk a földön heverő üreges bazaltdarabokra, habár nagyon kevés volt belőlük, egy-kettő szétütése után már meg is volt a zsákmány, egy üregben kalcitgömböcskéken kalcittüskék formáztak néhány mm-es sündisznókat. A tufarétegeket egy alacsony, nyugati falon nézegettük meg közelről, a szemcsék között olivin darabokat is véltünk felfedezni.

Végül is nagyon tetszett az itt megvalósult vulkánösvény, mi még mindenképpen visszajövünk ide. Szeretnénk még megkeresni a többi kisebb bányagödröt is, habár az útközben látottak nagyon be voltak nőve, érdemes lehet a hegy tetejét teljesen bebarangolni.