Kopácsi-hegy
Hétvégén ismét tavasz volt a télben, tehát menni kellett. Ásványt gyűjteni nem akartunk, mert a legutóbbi gyűjtések példányai még több kupacban éktelenkednek a lakás több pontján.
A Balaton-felvidékre indultunk, ezen belül is Monostorapáti környékére. Itt található – a nem túl magas Kopácsi-hegy tetején – az ország egyetlen (időszakos) krátertava, a Füzes-tó. A Kopácsi-hegy egy Stromboli típusú vulkáni salakkúp viszonylag ép maradványa, a balaton-felvidéki vulkánok legfiatalabb tagja. Mintegy 2,6 millió évvel ezelőtt működött, látványos tűzijáték keretében rengeteg vulkáni bombát és salakot dobált ki magából, ebből építve fel a gyűrű alakú hegyet, közepén a kráterrel.
Autóval jól megközelíthető a hegy, innen tíz perces séta a krátertó. Hát nem egy nagy durranás, bár ezt tudtuk előre. Most legalább “rengeteg” víz volt benne, de a sok fa miatt inkább egy vizesebb mocsárra hasonlított. Megnéztük, aztán mentünk is tovább, fel a kráter peremére, hogy vulkáni bombákat keressünk. A perem külső oldalán meg is találtuk őket, és némelyik minden várakozásunkat felülmúlta. Gyönyörű vöröses orsóbombákat találtunk, két végükön a csavarodott farkinca maradványaival. A becsapódástól kissé ellapultak, és bizonyos szögből mókás kalapra emlékeztettek. El voltunk bűvölve, aztán erőt vettünk magunkon, és nem hoztuk el mindet, inkább fotóztunk. Egy kisebb darab azért becsúszott a hátizsákba…
A hegy egy óra alatt könnyen bejárható, a maradék időt a szemközti oldalon lévő “kissé” nagyobb Boncsos-tetőre szántuk. A legrövidebb “utat” választottuk, egy meredek oldalvölgyben időnként négykézláb, vissza-vissza csúszva, helyenként kőfolyásokon botorkálva felkúsztunk a gerincre, ahol aztán semmi érdekeset nem találtunk. De legalább mászóizmainkat karbantartottuk, és nem olyan punnyadtan indulunk neki a tavasznak.
 |
 |
 |
 |
 |
A blog a monstone.hu kiegészítése. Élményeink, magánvéleményeink, (élményeitek, véleményeitek) helye.
február 22nd, 2011 at 12:32
“Hát nem egy nagy durranás, bár ezt tudtuk előre.”
Mondjuk ezzel vitatkoznék.
Az lehet, hogy annyira nem látványos, de azért egyrészről valóban az ország egyetlen krátertava, ahogy írtad is, másrészről meg egy 2,6 (2,9?) millió éves felszín, ami azért szintén elég ritka.
“helyenként kőfolyásokon botorkálva felkúsztunk a gerincre, ahol aztán semmi érdekeset nem találtunk.”
Na ez meg részben a ti hibátok 🙂
Van itt egy felhagyott bánya, melynek falán nagyszerűen tanulmányozható a lyukacsos szerkezetű hólyagos bazalt. Aztán van a gerincen valahol egy nagy ovaloid alakú bazalttömb, ez a lassabb kihűlésre bizonyíték, míg az itt-ott felbukkanó lemezes bazalt gyorsabb megszilárdulásra utal; ezeket is érdemes megfigyelgetni.
De hogy a Keleményes-kőt meg a Vaskaput kihagytátok (vagy legalábbis nem írod), ez megbocsáthatatlan. Tavasszal tessék visszamenni! 🙂
február 22nd, 2011 at 18:08
Sorban haladnék:
A tó sajnos elég benőtt, ha lenne egy olyan pont a hegyen, ahonnan át lehetne tekinteni az egészet, akár látványos is lehetne. A története, geológiája valóban izgalmas, tehát nem vitatkozunk.
A korát (2,6 Mio év) Wijbrans és m.társai 2007-ben publikálták, mivel pontosabb műszerekkel újravizsgálták a legfontosabb balaton-felvidéki kitörési gócok mintáit. Jankovics Évának van egy remek dolgozata a Kopácsi-hegyről, én letöltöttem, de azóta eltűnt a netről.
Semmi érdekes: inkább azt mondanám, nem blogtéma. Ebben a bejegyzésben nem akartunk kőzettani elemzésekbe bocsátkozni, főleg, hogy nem vagyunk geológusok…
Végül: kihagytuk a Vaskaput, és a Keleményes-kőt, sőt az egész Fekete-hegyet ! Január elején nem meglepő hogy nem jutott rá elég idő, délután négykor már sötétedik. Majd visszamegyünk, és sort kerítünk rá, meg az Agár-tetőre is, de nem egy napon 🙂
február 23rd, 2011 at 01:01
“Ebben a bejegyzésben nem akartunk kőzettani elemzésekbe bocsátkozni, főleg, hogy nem vagyunk geológusok…”
Ez teljesen rendben van, csak így a poszt kicsit olyan benyomást kelt, mintha ez a vidék unalmas lenne. Holott, tele van izgalmas földtani látnivalókkal. Bár az igaz, hogy nem találhatók meg könnyen, mert (főleg a Boncsos részen) kiépített turistaút nincsen és valóban nem is kicsi területről van szó, hát még ha a Fekete-hegyet is ide számítjuk.
A hegy korával nem vitatkozom, lehet hogy én tudom rosszul. De ha a Jankovics Éva dolgozatot elküldenéd a címemre, azt megköszönném. Üdv!