monstone-blog

Május elsejére egy hamisítatlan szép tavaszi, sétálós-fotózós kirándulást terveztünk. Egy számunkra új részt kívántunk felfedezni, az Öcs és Pula közötti terület Kab-hegy felé eső részét, mivel a leírás szerint itt, a Sás-tó környékén bazaltkarsztra lehet számítani (bazaltkarszt: a vékony bazaltréteg leköveti az alatta lévő karsztosodott dolomit felszínét, így dolina szerű mélyedések jönnek létre), és ha ez is olyan érdekes, mint a Kab-hegy bazaltkarsztja, akkor egy nagyon jó napot tölthetünk itt. Már pedig erre utalhat az itt kialakult több tó, és a beszakadással keletkezett pulai-bazaltbarlang is. Most ugyan nem ásványgyűjtés volt a cél, de azért kalapácsot is vittünk, mivel egy 1953-as  Jugovics-publikáció szerint üvegopál található a bazalt üregeiben.

Öcs után, a dolomitbánya előtt tettük le a kocsit, és a szemben nyíló földúton indultunk el. A dolomitot már az út elején felváltotta a bazalt. A ligetes, tölgyes erdőben rengeteg kő feküdt a fák között, de nyoma sem volt azoknak a beszakadásoknak, amit kerestünk. A Büdös-tó előtti részt át is vizsgáltuk, a teljesen likacsos, és teljesen tömör szürke kövek között néhányban érdekesnek tűnő zárványokra figyeltünk fel. Itt már előkerült a kalapács is, és rövid időn belül meglett az áhított hialit, mellette különféle ásványokkal, majd a bevizsgálás eldönti, mit is találtunk.

Tovább sétáltunk a Büdös-tóig, itt már emberekkel is találkoztunk, annyira azért mégsem elhagyatott a hely. De a fő célunk innen keletre volt, így indultunk tovább a Nagy-Sástó irányába bazaltkarszt jeleket keresni. Annyi gond volt csak, hogy nyomát sem láttuk a turistatérkép által jelzett nyiladékoknak, és a jelzett kusza földutak sem fedték a valóságot. Most nem is sikerült megtalálni az igazit, így egy idő után feladtuk a keresést. Némi bozótharc és közben a nadrág gyakori kullancsmentesítése után közelebb bukkantunk ki a kocsihoz, mint számítottuk, itt viszont legalább nyugodtan átnézhettük a térképet, hol is keveredtünk el, így ha legközelebb erre járunk, ez a kevés helyismeret is elég lesz ahhoz, hogy bejárjuk a kimaradt részeket.

Gondoltuk, ha már itt járunk, megnézzük az alginit-bányához közeli kis gejzírkúpot, továbbhajtottunk tehát, és Pula után álltunk le egy földút elején. A gejzírkúp helyét egy kis fákkal borított magaslat jelezte, mindössze megközelíteni nem tudtuk, mivel körbe volt szántva, a hatalmas szántó pedig teljes terjedelmében körül volt kerítve. Ezt célzásnak vettük arra, hogy ez magántulajdon, és nem vagyunk itt szívesen látott vendégek, így feladtuk ezt a tervünket is, és elindultunk hazafelé.

Egy helyen azért még megálltunk, mivel már régóta figyeljük a Nyírádtól délre folyó nagyszabású munkálatokat, az autocross pályára vezető út mentén újabb bauxit bányát nyitnak, már az útra sem lehet behajtani, viszont hatalmas meddőkupacok nőttek ki, amik kiérnek egészen a Nyírád-Sümeg közötti útelágazásig. Eddig csak a fedő anyagát lehetett látni, mostanra viszont újabb, már színes (fekete-vörös-lila) réteg került rá, ezt szerettük volna átnézni. Sok mindent nem találtunk, csak egy-két apró pirithintést, kalcitokat, ezért inkább a kavicsokat nézegettük, egy valamikori folyó maradványait. A többségük metamorf kavics, az egyikben még egészen ép turmalin oszlopok is voltak. Végül is ezzel távoztunk, és egy jó 10 cm-es kagylóval.

Bár az igazi tavaszi kirándulásból inkább ásványgyűjtés lett, azért van még mit keresnünk ezeken a részeken, alighanem teszünk még kísérletet a pulai-bazaltbarlang és a bazaltkarszt megkeresésére.