MONSTONE.hu

TANÚHEGYEK

A Tapolcai-medencét uraló magányos kúpok, csonkakúpok az ország egyik legszebb táját alkotják , de nemcsak szépségük lenyűgöző, hanem történetük is. A pliocén korszakra ( 5,4-2,4 millió évvel ezelőtt) a Pannon-beltenger vize már teljesen kiédesedett, fokozatosan feltöltődött, majd kiszáradt, vastag üledéket hagyva maga után. Ebben az időszakban tört fel a bazaltvulkánok zöme a Balatonfelvidéken, a déli Bakonyban, a Kisalföld déli részén és a Stájer-medencében is, működésük kb. 2,5 millió évvel ezelőttig tartott. A kitöréssorozat folytatása volt a kb. 12 millió éve indult burgenlandi bazaltvulkanizmusnak, majd néhány millió év szünet következett.

A magmának nagy víztartalmú rétegeken kellett áttörnie, emiatt az első kitörések igen hevesek voltak, a vulkáni törmelékszórás tufával borította a pannon üledékeket, erre ömlött később kürtőkön vagy hasadékokon keresztül a láva. A rákövetkező időszak, a pleisztocén ( 2,4 millió-10 000 éve, a jégkorszakok kora) klimatikus viszonyai gyakorlatilag teljes vastagságban lepusztították a pannon üledékeket, egyedül a kemény bazalttal fedett részek maradtak meg, így idővel kiemelkedtek környezetükből. Bár a tanúhegy elnevezés csak annyit jelent, hogy őrzik az eredeti pliocén kori felszínt, a bazaltvulkánok „tanúskodása” ennél sokrétűbb. A bazaltban található zárványok ( a magma által magával ragadott kőzetdarabok) a korábbi korok kőzeteiből állnak, megtalálható közöttük a permi vörös homokkőtől kezdve a miocén üledékekig minden, így segítve a mélyebben fekvő rétegek megismerését. Jóval mélyebbről ( kb. 50 km) származnak a híres olivinbombák, melyek a földköpeny felső részéről hordoznak információt. És némiképp idetartoznak a vulkáni utóműködés ( gejzírek, hőforrások) következtében átkovásodott, így az erózióval szemben ellenállóbbá vált kövek is: ennek legjellemzőbb példái a Káli-medencét övező kőtengerek és a tihanyi gejziritek.

A Balaton látképét uralja a legnagyobb, legismertebb és abszolút jellegzetes tanúhegyünk a Badacsony. A szőlőültetvények kb. 300 m-es magasságig nyúlnak fel, ezzel is kijelölve a pannon üledékek eredeti, pliocén-kori magasságát. A felső rétegeket nagyrészt erdő borítja, ebből bukkannak ki a bazaltlepény állandó pusztulását jelző kőoszlopok, kőzsákok. Az 50-es évekig működő két kőfejtő igen sokat elpusztított közülük, feltárta viszont a hegy belsejét, így teljes rálátásunk lehet az 50-80 méter magas szürke bazaltfalakra és a rajtuk ülő vörös, likacsos bazaltrétegekre. A tördemici bányában az is szépen megfigyelhető, ahogy a szürke bazalt még egyszer áttört a vörös rétegeken.
Az egykori bányák szintjén egy tanösvény vezet körbe a hegyen, így táblák ( jobban is karbantarthatnák őket) is felhívják a figyelmet a geológiai és természeti érdekességekre, a kilátás pedig gyönyörű minden irányban. Minket csak a tomaji bányaudvarba ( praktikus okokból) telepített feketefenyves zavart, takarja a rálátást a sziklafalra és főleg nyáron olyan érzetet kelt, mintha minden pillanatban lángra lobbanhatna, mintha egy nagy adag száraz gyújtóson sétálnánk. De egyébként máshol nagyon szimpatikusan a természetre bízták az ember romboló tevékenységének helyrehozatalát, ennek eredménye már ma is észrevehető, idővel pedig újabb kőzsákok alakulhatnak ki a peremeken.
Aki nem akarja az egész hegyet megmászni, a Kisfaludy-háznál lévő ( fizetős) parkolót veheti igénybe, itt van a tanösvény kiindulópontja, és innen közelíthetők meg a hegytetőre vezető turistautak is.

A bazalt kedvelt kő út- és vasútépítéshez, emiatt több hegy is áldozatul esett a bányászatnak, de ma már a védett tájkép miatt csak Sümeg környékén működik néhány bazaltbánya. A legkirívóbb példa a Zalahaláp melletti Haláp-hegy, ahol a bányászat alig hagyott meg valamit az egykori vulkánból. Amit meghagyott az azonban nagyon szép, oszlopos elválású bazalt. A bazaltoszlopok két kitörés emlékét őrzik, érdekességük, hogy helyenként szinte merőlegesen állnak egymásra. Jelenleg nem látogatható, pedig szép bemutatóhely válhatna belőle, a panoráma pedig talán innen a legszebb az egész környéken.

Szintén a bazaltbányászatnak esett áldozatul a legészakibb tanúhegy, a Celldömölk melletti Ság-hegy, de helyén most Tájvédelmi Körzet van, tanösvény mutatja be a hely történetét, állat-, és növényvilágát. A hegy feltárása igen látványosra sikerült, a teraszos, szanaszétágazó bányában valóban egy vulkán belsejében érezhetjük magunkat. A vulkán négy különböző működési fázisában más-más kitörési terméket produkált, különleges formákat alkotva ezek változatossága adja a hely fő vonzerejét. Legérdekesebb a mintegy 50 m magas kürtőkitöltés, benne az utolsó lávaömlés oszloposan megszilárdult bazaltjával. De barangolás közben a korábbi kitörések jellegzetes termékeit is felfedezhetjük, helyenként a megszilárdult kőzet szemléletesen mutatja a láva folyását, a fröccskúpoknál elképzelhetjük az egykori lávaszökőkutak működését, és további, kisebb kürtőket is felfedezhetünk.
Megközelíteni Alsóság felől lehet, parkolni a fenti vendéglőnél érdemes. Innen rövid kapaszkodó után három felé ágazik az út, végeredményben mindegyik a volt bányába vezet, csak a baloldali nagyságrendekkel hosszabb.

Teljesen más látványt nyújt a Keszthelyi-hegységben található Kovácsi-hegy, bár szintén tipikus tanúhegy. A hegy egy meredek falú bazaltfennsík, 3,8 millió éves lávakitörés emlékét őrzi. 300 m-es magasságig a Pannon-tenger üledékei alkotják, ezen ül a kb. 25-35 m vastag bazaltlepény. A vékony bazaltréteg teljes vastagságában széttöredezett, pereme leszakadozott, így alakítva a nyugati végen lévő Bazaltutcát, a fennsíkon pedig bazaltdolinák keletkeztek ( a csapadékvíz a töréseken lehatolva kioldotta a pannon kori rétegeket, az így keletkező üregeket, beszakadásokat bazaltörmelék töltötte ki). Néhányuk dolinatóvá vált, ahol tőzegmohás fűzlápok alakultak ki. A legszebb látvány persze a valaha 1700 m, ma ( a kőbányászat miatt) kb. 800 m hosszú Bazaltutca. Itt a leszakadt bazalttömbök széttöredeztek, de egymás közelében maradtak, így egy árokrendszer alakult ki több kisebb barlanggal ( a legismertebb a Vadlány-lik), és fantasztikus sziklaformákkal.Megközelítése legegyszerűbb Nagygörbőről, a falu közepétől követni kell a „Sziklafolyosó” feliratú táblát ill. a sárga sáv turistajelzést. Autóval egy földúton fel lehet hajtani egy felhagyott kőbányáig, természetesen időjárástól és kocsitól függően. Szintén egy tanösvény része, így táblák segítenek a hely megismerésében.

A Déli-Bakony legmagasabb hegye, a 599 m-es Kab-hegy bazaltja viszont jóval korábbi kőzetekre ömlött. Az alapkőzete felső-triász korú üledékes kőzet, ami a kréta korban szárazra került és karsztosodott, jellegzetes trópusi karsztformákat véve fel. Nyugati oldalán még egyszer tengerelöntés következett be az eocén korban, ősmaradványokban gazdag mészkövet hagyva maga után. Ilyen előzmények után következett be a pannon korú vulkanizmus, a láva eltemette az egykori karsztos felszíneket, a magasabb pontokat pedig körülfolyta. Mára néhány területen egy igen sajátos bazaltkarszt felszín alakult ki, berogyások, víznyelők, barlangok jelzik a csapadékvíz útkeresését a mélybe. Látványos elemei ennek a lávaömlés szélén kialakult függőleges víznyelőbarlangok ( Macskalik-barlang, Bújó-lik), és a csúcstól nyugatra kialakult igazán egyedi Bazaltkarszt. Itt a néhány méter átmérőjű kis töbrökben megáll a csak lassan elszivárgó csapadék, körülöttük az összetöredezett bazaltdarabok láthatók. A területre turistaút nem vezet, de a jelölt nyiladékokon könnyű a tájékozódás.

Mi a következő útvonalat jártuk be: A kocsit a Sárcsi-kútnál kialakított pihenőhelynél hagytuk, a sárga jelzésen elsétáltunk a Bújó-likhoz, majd a néhány száz méterrel visszafelé a belső területekre vezető műúton folytattuk. Útközben az árokszéleken a mészkőben jól preparálódott nummuliteszek láthatók, egy frissen nyitott feltárásban pedig rengeteg vastaghéjú kagyló maradványát találtuk. A „C” nyiladékon jutottunk el a Nyír-tónál kezdődő bazaltkarszthoz ( a Bakony déli részének turistatérképe hibásan „B”-nyiladéknak nevezi a „C”-t), innentől már az út szélén látszódnak a vízzel telt töbrök, de érdemes mélyebbre sétálni az erdőben, és megkeresni a Torma-réttől délre az impozáns méretű víznyelőt is. Ellenkező irányban pedig az Öreg-köves barlang közeli töbörsorokat lehet megtekinteni, magát a víznyelőbarlangot viszont elég nehéz megközelíteni. Visszafelé bármelyik nyiladékot lehet választani, a tájékozódás könnyű, mivel minden kereszteződésnél kis faoszlop jelzi a két nyiladék nevét. Mi elsétáltunk a Lugos-tetőig, innen jó időben szép a kilátás a Kab-hegyre és az Atibor-hegy felé is.

Az eddig tárgyaltaknál idősebb, 7 millió éves az az ősvulkán, ami a Tihanyi-félsziget mai képét alakította ki. A kitörés központja a félsziget közepén volt, ahol ma a Külső-tavat találjuk, ezt övezik gyűrűformában a vulkáni képződmények, a félsziget peremén lévő dombok az egykori kaldera peremét jelzik . Hiába keressük azonban a kiömlött lávakőzeteket, helyettük csak tufát találunk, ami heves, robbanásos kitörésre utal. Az oka a mélyben fekvő rétegek magas víztartalmában keresendő, amikor a felfelé törekvő magma ezzel találkozott, a hatalmas gőznyomás felszakította a felette lévő rétegeket, magával ragadva a korábbi évmilliók üledékeit. A Barátlakások építői éppen ebbe a tufába mélyítették remetelakásaikat, és itt látszik legszemléletesebben, ahogy a korábbi kőzetekből álló bombák beleplaccsantak a még puha tufarétegekbe. De Tihany fő földtani érdekességei, a gejzírmezők, gejzírkúpok ennél később, a vulkánok elcsendesedése után alakultak ki. Hévforrások, gejzírek törtek fel, a forró víz a magával hozott meszes, kovás oldatokat az időszakos működés hatására kártyaszerűen rakta le a felszínen. Az így épült kúpokat víz vájta üregek, járatok tarkítják, helyenként opálos, kalcedonos kiválásokat láthatunk.
A félsziget összes természeti látványosságát felfűzi a 18 km hosszú Lóczy tanösvény, és ezzel az ország egyik legszebb és érdekességekben leggazdagabb területét mutatja be.
Ne korlátozzák a kirándulást csak a falu közeli közismert látnivalókra, a félsziget kevésbé látogatott délnyugati oldala is csodás élményeket nyújt. A Nyereg-hegy, Csúcs-hegy és az Apáti-hegy bármelyikéről csodálatos panoráma tárul elénk a Balaton talán egyetlen érintetlen részéről, a Bozsai öbölről, illetve a Külső-tóról. A tanösvény indítótáblája egyébként az Apáti templomromnál van ( közvetlenül a sajkodi leágazónál egy földútra kell behajtani), innen a P+ jelet kell követni.

Ugyan nem tanúhegy, de szintén a Pannon-tengerről tanúskodik a Káli-medence peremein húzódó kőtenger vonulat. A tengerpart finomszemű homok- és kavicsrétegeit a bazaltvulkanizmus utóműködésének hatására kovasavas oldatok járták át, és kvarchomokká cementálták 3-4 m-es vastagságban. Mai formáit a szél és a víz pusztításának köszönhetjük. Régebben az emberek malomkőfaragáshoz bányászták a köveket, ezért sajnos kevés helyen maradt meg eredeti formájában, de a maradék már védettséget élvez Kővágóörs, Salföld és Szentbékkálla határában. A legimpozánsabb és legteljesebben megmaradt kőtenger Szentbékkállán található, a sziklaformák között még ingókövet is találhatunk. Kellemes sétát lehet tenni az ( egy alapítvány által ) jól karbantartott ösvényeken, megfigyelhetjük a kavics-, és homokrétegek váltakozását, és, mivel a kőtenger a Theodora-Kékkő Tanösvény része, táblák segítik a kövek történetének megismerését. Megközelítése egyszerű, mivel a faluban táblák jelzik az irányt, a földutat egy parkolóig lehet követni.

De Szentbékkálla egy másik geológiai érdekességet is rejt. A templom mögötti kőfejtő egy vulkáni törmelékszórás üledékeit tárja fel. Az ilyen nagyerejű robbanás során kialakult magas hőmérsékletű törmelékárat a vulkanológusok piroklasztárnak nevezik, hőmérséklete akár 1000-2000 fok is lehet, sebessége elérheti a 200 km/órát. A rendkívül heves kitörés során a feltörő magma kőzettöredékeket szakított ki az útjába akadó kőzetekből, a kőfejtő falában ezek egyvelegét láthatjuk. A kőzetzárványok közül legérdekesebbek a kicsi zöld kristályokból álló, messze földön híres olivinbombák, melyek anyaga 20-50 km-es mélységből származik, és a földköpeny felső részének összetételéről szolgál információkkal. Ezen kívül láthatunk fekete, 50-100 km-es mélységből származó bazalttöredékeket, és tulajdonképpen a Balaton-felvidék összes felépítő kőzete képviselteti itt magát, permi vörös homokkő, és a későbbi korok mészkő, dolomit, márga anyaga. A kőfejtő udvarán nagyon jó információs táblák írják le az egykori vulkán történetét, a hely megközelítése is egyszerű, táblák mutatják az ide vezető utat.