A kizárólag bükki palákból készült avarkép szépen bemutatja a helyi palaváltozatokat.Bár állandóan járjuk az országot, a Bükk valahogy mindig kimaradt. 2014-ben kezdtük el ezt bepótolni, és mindjárt az elején fel is figyeltem egy nagyon szép zöld árnyalatú, selyemfényű palára a Garadna-völgyi Pisztrángtelepnél. Hazaérve utánaolvastam, földtani térképeket nézegettem, és legközelebb már célzottan iktattunk be pala-kereső kirándulásokat. Nem a pisztráng-keltető melletti útbevágáshoz mentünk, mivel az védett feltárás, de nem is kellett, hiszen a Garadna-völgy mentén és Ómassa környékén több palakibukkanás is van. A törmelékben aztán itt találtam a különböző árnyalatú zöld palákat, és ezeknek a világosbarna, mállott változatát is. A másik kiemelt célpont a Bán-patak völgye volt, itt nagy területen található az a karbon korú, fekete palás agyagkő, amit a völgy felső szakaszán tetőfedő palának is fejtettek. Rengeteg volt a vékony, egyenletes felületű lemezkéből, de csak néhány darabot hoztam mintának, hiszen fekete kövekkel jól el vagyok látva. Annál jobban örültem annak a vasoxiddal színezett változatnak, amiből sajnos csak egy darab került elő a völgyfőnél - vörösbarna színe, mintázata alapján rögtön az egyik kedvenc kövemmé lépett elő.
Hazaérve, a kövek kipróbálásánál rögtön látszott a különbség a soproni/kőszegi és a bükki kövek között. Az Alpokalja átkristályosodott kövei sokkal fényesebbek, csillogóbbak a nagyobb csillámoknak köszönhetően, és felületük is sokkal egyenetlenebb, plasztikusabb. Különbség van a feldolgozásban is, a soproniak kemény ásványszemcséivel meggyűlik a bajom, a bükkiek viszont nagyon jól faraghatók, bonyolultabb mintázatok kialakítására is alkalmasak. Mindenesetre a legnagyobb örömöm az, hogy nagyon szép színárnyalatokkal sikerült bővíteni a gyűjteményt.
Új kövek kipróbálása - Fertőrákos
Fertőrákosi rózsaszín és szürke kövekből készült képTudtam persze a Fertőrákos melletti palaszigetről, többször kirándultunk is errefelé, de igazából fel sem merült bennem, hogy itt is van a képek készítéséhez alkalmas pala. Az egyik Geotóp napon hívták fel rá a figyelmemet, hogy a Gödölye-bérci árkolások melletti meddőkupacon nagyon szép árnyalatú és fényű, rózsaszín, vékony palákat találni.
Hamarosan el is látogattunk a helyszínre, és az egyik árkolásban meg is találtuk ennek a kőzetnek a kibúvását. Ez is leukofillit, színét a felszínén finom eloszlású vas okozza. A zöme egyenetlen, durva felületű, nagy kvarc szemcsékkel, és inkább barnás, okkeres színű, így használhatatlan a képeim számára, csak minimális mennyiségben tűnnek fel mellette a néhány mm vastagságú lapokra bontható, a rózsaszín különböző árnyalataiban játszó darabkák is. Színre megegyezik a soproni barackrózsaszín leukofillitekkel, de feldolgozáskor kiderült, hogy ebben ki is merül a hasonlóság. Míg a soproniak kemény szemcsékbők állnak, és igencsak igénybeveszik a vésőimet, addig a fertőrákosi bele puha, majdnem "kenhető", és éles késsel is el lehet vágni. Más a fényük is, bár ezt mindegyiknél az aprószemű muszkovit csillámok okozzák, de az egyenetlenebb felületük miatt a soproniak szinte "kivilágítanak" a képből, a fertőrákosiak inkább selyemfényűek. Emiatt aztán kisebb virágszirmoknak jobbak a soproni paláim, de nagyobb felületen a fertőrákosiak is jól érvényesülnek (lásd a jobboldali képen). Amikor a környéken jobban körülnéztünk, bónuszként felfedeztem még egy egérszürke, puha és vékony palát is. Önmagában ugyan nem túl szép, de állandóan keresek háttérnek való világosabb, jellegtelenebb követ is, így ebből is vittem egy maroknyi mintát. Ki is próbáltam rögtön a fertőrákosi paláimat, és kiderült, hogy nagyon jól mutatnak együtt.
Zsűriztetés:
2012-ben gondoltam úgy, hogy megérettek a képeim egy megmérettetésre. Az első kísérleti darabok óta finomodott a technikám, új palákat próbáltam ki és kiismertem a köveimet, hogy melyiket mire tudom használni, hogyan tudom őket kombinálni, milyen szerszámmal lehet/érdemes őket megmunkálni. Habár nekem tetszenek a saját képeim (nyilván :) ), de elsősorban mégis ásvány- és kőzetgyűjtő szemüvegen keresztül látom őket. Ezért voltam kíváncsi olyan kívülállók véleményére, akik semmit nem tudnak a "szürke, mezei" paláim koráról, történetéről, tulajdonságairól, hanem esztétikai szempontok és a kivitelezés minősége alapján értékelik. Így jutottam el a Képző- és Iparművészeti Lektorátusra, ahol többtagú, művészeti szakértőkből álló zsűri minősíti a beküldött tárgyakat. A beküldött 10 képből 8 kapta meg a TM-A minősítést, aminek a jelentése "egyedi jellegű színvonalas kézműves termék". Ezek azok: És amelyeknek nem sikerült (a bírálat szerint: "a kompozíció a többihez képest kevésbé jó arányú"):Az eredménynek nagyon örülök, de nem akarom túlértékelni sem. Egyrészt számomra értékesebbek azok a képek, amikben színre vagy mintázatban egyedi köveket használtam fel, és így a kép is egyedivé vált, és értékesebbek azok is, amikbe több munkát fektettem - pl. a barackvirágon egy teljes hétig dolgoztam, mivel a vékony ágak kifaragása lassan megy, a pala közben törik, kisebb pikkelyek szakadnak le róla. Másrészt tudom, hogy van még hova fejlődnöm, nem csak a kövek feldolgozásában, hanem rajzban, kompozícióban is, illetve még meg kell találnom az ideális megoldást a fa alap kezelésére, mert hiába használok csak világos fenyőket, néhány darab jobban besötétedik, mint a többi. A zsűriztetés azért így is adott egy lökést, hogy ne hagyjam abba, hanem folytassam tovább a munkát.
