MONSTONE.hu

Zemplén

A ma Zemplénnek nevezett tájegységet helyesebb lenne Tokaji-hegységnek nevezni, mivel a határon átnyúló Eperjes-Tokaji hegység déli része, és csak keleti része tartozik a valamikori Zemplén vármegyéhez. Ugyanezen a keleti részen találjuk hazánk legidősebb felszíni kőzetét: a feltehetőleg több mint 900 millió éves kristályospala Felsőregmec és Vilyvitány között csak néhány km²-en látható, a kőzeteket az Ősrög Tanösvény mutatja be. ( a Föld legidősebb kőzete egyébként 3,8 milliárd éves, a hazánkban mélyfúrásból ismert legidősebb kőzet 1,1 milliárd éves.)

A Zemplén mai arculatát döntően meghatározó vulkanizmus azonban jóval később, 10-15 millió évvel ezelőtt, a miocén korban zajlott le. A vulkanizmus és a vulkáni utóműködés hatására különféle ásványkincsek keletkeztek ( arany, nemesagyag, perlit stb. ) és ezek nagyban befolyásolták az itt élő emberek történelmét, kultúráját, iparát, és ez a mai napig így van. Az itteni vulkánkitörések zárótagjai voltak annak a 21-22 millió éve indult nagyívű vulkanizmusnak, amely térben a Visegrádi-hegységtől a Börzsönyön, Cserháton, Mátrán, a Bükkalján keresztül idáig tartott, időben pedig nyugatról keletre eltolódva. Kevesen tudják, hogy ezzel a vulkáni vonulattal nagyjából párhuzamosan egy másik, vele egyidős vulkáni vonulat is húzódik az Alföld mélyén eltemetve, kb. Sárszentmiklós-Dunaújváros-Jászberény vonalában, a Nyírségig.

Ebben az időszakban az Alföld helyén szigettenger volt, ennek a partvidékén törtek ki a vulkánok, találni nyomát tengeri és szárazföldi kitöréseknek is. A vulkáni por és a későbbi átkovásodás állati és növénymaradványokat őrzött meg, szép képet adva az akkori élővilágról. Az időszak szubtrópusi éghajlata és a későbbi jégkorszak eróziós hatása járult hozzá, hogy ma már elsődleges vulkáni formákat nem találunk, az eredeti vulkáni kőzet több száz méter vastagságban pusztult le. A tájra jellemző, vulkánokat idéző formák a legellenállóbb kőzetek kipreparálódásával keletkeztek, általában a kráterben illetve a mélyben megszilárdult telérek maradtak fenn.

Több ilyen hegykúp is kínálta magát a várépítésre, ennek legszebb példája a füzéri Várhegy, amely a Nagy-Milic hegycsoporttal övezve Zemplén legszebb részei közé tartozik. A vár dácitkúpon épült ( dácit: vulkanikus kőzet, átmenet a riolit és az andezit között. Fő magmatípusok: bazalt, andezit, riolit, a SiO₂ tartalomban különböznek, legkevesebb a bazalté, legtöbb a riolitban), a lávacsatornában megszilárdult, majd idővel kipreparálódott kőzet remekül tanulmányozható, mivel a hegy csúcsa felé haladva ez alkotja a „lépcsőt”. Érdemes megmászni, mivel az egyenlőre még csak részlegesen felújított vár már így is mutatós, gótikus kápolnája különösen szép ( további leírása, története a wikipédián ), és a kilátás is fantasztikus. Várat máshol is találhatunk, például a riolitkúpon ülő Regéc várát, vagy Boldogkővárat. Boldogkővár bizarr sziklaalakzatát a riolittufa átkovásodásának, majd a puhább részek lepusztulásának köszönheti. A várban ásványkiállítást és ólomkatonakiállítást lehet megtekinteni. Boldogkőújfalu mellett más látványos nyomát is találjuk a vulkánoknak, a természetvédelmi területté nyilvánított kőtengert, ami tulajdonképpen egy vékonyabb lávafolyás, ami az idők során feldarabolódott és elmállott.

A hegységben barangolva gyakran találkozunk különféle sziklaalakzatokkal, leggyakrabban a hegycsúcsokon, itt általában a legfiatalabb, kb. 10 millió éves kitörések emléke, lemezes elválású andezit található. Ilyen andezitből áll a Hejce közelében található Sólyom-kő is, meredek falait sziklamászók használják, tetejéről pedig csodálatos kilátás nyílik nyugat felé. Érdemes Hejcét is megtekinteni, ami amellett, hogy egy takaros kis falu, nagyon szép példáit mutatja a helyi kövek felhasználásának. Ki van kövezve a patak medre, kőhidak ívelnek át rajta, partján kőből épült pincesorok, és helyi kőből készült az egyedülálló, erődített templom magas fala is.

Riolitos összetételű viszont a Nagybózsva melletti Bózsvai-szikla, mögötte a pincéket már riolittufába vájták, ebbe a jól faragható, mégis szilárd anyagba. Ha tovább megyünk a kék jelzésen, látványos, mélyen a tufába vágódott utat, vízmosásokat láthatunk. Itt már megjelenik a perlit, a riolitnak ez a speciális, gyöngyszerű változata ( sötétebb szürke, könnyen szétmorzsolódó anyag a világosabb tufában)

A riolit egyébként a legváltozatosabb vulkáni kőzet, színe a fehértől vörösön át a feketéig terjed. Általában nagy erejű, heves robbanással jut a felszínre, ha ez a láva hirtelen hűl ki, természetes üveg keletkezik. Ilyen vulkáni üveg az obszidián, ez a fekete, kagylós törésű anyag. Kagylós törése nagyon jó vágóéleket eredményez, könnyen megmunkálható, így nem véletlen, hogy az ősember legértékesebb szerszám alapanyaga volt. Zemplénben nagy mennyiségben található, elsősorban Tokaj-Hegyalján, a szőlők között sétálgatva mai is találhatunk szép darabokat, de akár nyílhegyeket is. Az ősember több szerszámkészítő telepét is feltárták , a zempléni obszidián szerszámok cserekereskedelemmel innen több száz km-re is eljutottak.

Szintén üveges riolitváltozat a perlit, melynek apró, néhány milliméteres gömbös-héjas szerkezete elsősorban a kihűlést kisérő összehúzódás következtében alakul ki. Korábban üveghutákban alkalmazták, ma azt a tulajdonságát használják ki, hogy hirtelen hőhatásra térfogata az eredeti 6-7-szeresére növekszik, így kiváló hő-, és hangszigetelővé válik. A Pálháza melletti Gyöngykő-hegyen fejtik, a ronda, poros bányát mindenki láthatja, aki kisvasúttal vagy kocsival Kishuta, Kőkapu felé tart. Van azért látványos előfordulása is, mégpedig Telkibányán, az Ósva-völgy elején kis tábla jelzi a házak mögötti perlitkibújást, kipreparálódott riolit gerincek között peregnek le a könnyen morzsolódó kőzet szürke szemcséi. A völgyben továbbsétálva a Kutyaszorító oszlopos perlitszikláit érdemes megtekinteni, utunk során egy középkori kőgát maradványai és a mézopál lelőhelye mellett haladunk el.

A vulkanizmus kísérőjelenségei, a több hullámban érkező hidrotermális oldatok, a különböző vulkáni utóműködési formák (gejzírek, hévforrások) megváltoztatták az eredeti kőzeteket, konzerváltak ősi növénymaradványokat, különböző ásványi nyersanyagokat hoztak létre ( arany, kaolin) és szemet gyönyörködtető opál, jáspis, kalcedon, achát változatokat hoztak létre.

A nemesfém bányászat kezdetei

A nemesfémek ( ekkor még zömmel az ezüst) bányászata a XIII.sz. közepén ugrott meg jelentősen Magyarországon, az ekkor betelepülő, nagyrészt német bányamunkások már egy forradalmian új technológiát hoztak magukkal, amely lehetővé tette a valódi mélyművelést, víztelenítésre és egyéb kiemelési munkákra az addigi kézi erő helyett kerekes vagy hajtókaros vitlát alkalmaztak. Hozták magukkal azt az új, gyakorlatilag tőkés társulási formát is ( societas, Gewerkschaft), amely újabb előrelépés volt a korábbi földesúri keretekhez képest, mivel a bányák a telérek követésével egyre mélyültek, így víztelenítésük egyre több befektetést kívánt. A bányák a kitermelt érc után bányajövedelmet (urbura) fizettek a királyi kincstárba, az arany tizedét, illetve az ezüst és más fémek nyolcadát. Hátráltatta viszont a fejlődést, hogy a földesurak nem voltak érdekeltek a bányanyitásban, a feltárt bányaterületeket át kellett engedniük ( pénzért vagy cserebirtokért) a királynak. Ezen változtatott Károly Róbert 1327-es rendelete, ami átengedte az urbura harmadát a földbirtokosnak, aki ezentúl a terület birtokjogát is megtarthatta.

Zemplénben a legjelentősebb nemesfém előfordulás Telkibánya környékén van, az itt található arany és ezüst bányászata valószínűleg már a XIII.sz.-ban elindult, a község első írásos említése 1270-ből származik, 1341-ben pedig már királyi bányatelepként említik. A bányászat kezdeteire a területen található több ezer horpa utal, ez a kezdetleges forma a felszínközeli teléreket követte, a fejtés néhány méter mély aknákban történt, ezek mára beomlottak, helyükön töbörre emlékeztető mélyedés van. Első virágkorát az Anjou királyok idején élte, ekkor már bányavárosi kiváltságokkal rendelkezett, majd további felvirágzásai voltak a XVI.sz. elején, amikor Thurzó János családjának tulajdonába került, majd hosszú szünet után a XVIII.sz. második felétől Mária Terézia alatt. A szüneteltetés, újraindítás elsősorban a kor technikai színvonalától függött, a város visszafejlődéséhez is ennek elégtelensége vezetett. A falu környékén igen nagy számban találjuk a középkori bányászat emlékeit. Az aranybányászat központja a Gyepü-hegy, Kánya-hegy környékén van a Fehér-hegyig, elsősorban ezen a területen találjuk a számtalan horpát, a későbbi tárókat, melyek nagyrésze ma már alig látható, de van közöttük járható is, a Teréz és a Mária táró. Ezek egy nagy területen szétszórva találhatók, megtekintésére a legpraktikusabb, ha a 2011-ben elkészült "Aranyásók útja" földtani és bányászattörténeti tanösvény nyomvonalát követjük, melynek indító pontja a Pálháza felé vezető úton,a Jegesbarlang melletti kiépített pihenőhelynél van.

Az Ósva-völgyben a XVI.sz.elejéről származó vízduzzasztó gát maradványai láthatók, valószínűleg az ország legidősebb ilyen műemléke. A víz erejét az ércelőkészítésben, kőzúzásra használták, a völgyben több malom is állhatott. Az ércőrlésre használt malomkövek is helyben készültek, a Kánya-hegy oldalában bukkantak malomkő-készítő manufaktúra nyomaira.

Látnivalót a faluban is találunk, a Templomdombra felsétálva a XV.sz-i templom tövében kopjafás temető van, tőle 200 méterre pedig a Szent Katalin kápolna és Ispotály Romkert. Az 1367-ben alapított ( és csak nemrég, 1997-ben felfedezett, majd helyreállított) ispotály elsősorban a város nyomorultjainak lelki ápolásával foglalkozott és mellette növelte a város rangját is. Az Érc- és Ásványbányászati Múzeumban nagyon jó kis gyűjtemény található: makettek mutatják be a bányászat középkori technikáját, ásványgyűjteményt láthatunk, és gyűjteményt a neves telkibányai kőedényekből.

Magyarországon Telkibányán, éppen ebben az épületben gyártottak először porcelánt, a gyár 1825-ben létesült. Kaolinra itt helyben, érckutatás közben bukkantak, de rossz minősége miatt áttértek a kőedény gyártásra, majd 1926 után Hollóházán folytatódott a termelés.

Telkibánya nagyon szép helyen fekszik, tökéletes túrakiindulópont, és mint az eddigiekből kitűnt, látnivaló is bőven akad. A falu színvonalas szálláshelyekkel rendelkezik, a csend, a nyugalom, a környező táj alkalmassá teszi mind a tökéletesen passziv, mind az aktiv pihenésre. Ha ásványgyűjtésre támad kedve, megnézne belülről is egy középkori tárót, vagy nemcsak a kisszámú turistaúton kívánja a környéket bejárni, forduljon Bartók József túravezetőhöz Tel: 30-855-7860.

Szintén telkibányai érckutatók fedezték fel a XIX.sz. elején a Füzérradvány melletti nemesagyagtelepeket, itt illit ( Az illit a kaolinit és a montmorillonit mellett a három legfontosabb agyagásvány egyike. Keletkezése szintén a vulkáni utóműködéshez köthető, hidrotermális hatásra a riolit kőzetalkotó ásványai agyagásványokká alakulnak át.) található, ami alapanyaga volt a telkibányai és a hollóházi kőedényeknek is. Régi táróit a Kormos-Bába Tanösvény mentén lehet megtekinteni. Maga a tanösvény Pusztafalu és Pálháza között vezet, a Korom- és a Bába-hegy látnivalóit mutatja be, például a Korom-hegy szarmata korú levéllenyomatait. Itt a vulkáni por tóba hullott, vízi és parti növények lenyomatait találni nagy mennyiségben. A túra előtt azonban nem árt tájékozódni a látnivalókról ( pl. a Holocén természetvédelmi egyesület honlapjáról), mivel, bár a tanösvényt nemrég alakították ki (2001), nincs karbantartva, van ahol kidőlt az állomásjelző tábla, és kirándulásvezető füzetet sem tudtunk szerezni.

Növény-, időnként állatmaradványokat Zemplén több helyén is találhatunk, a vulkanizmus különféle formákban őrizte meg őket. Füzérkomlós, Füzérkajata környékén a vulkáni por egész erdőt temetett be, az elszenesedett fákat később kovasavas oldatok járták át, az így konzerválódott fák még gyökérzetüket is őrzik. Remélem, valamikor bemutatásra kerülnek. Érdekesek még az egykori tavakban megőrződött sás, nád maradványok. A gejzírek, hévforrások közelében az akkori tavakban felszaporodott a kovasav, az így képződött limnokvarcit szép, részletgazdag maradványokat őrizhet meg. ( lásd. még a Galériában)

A vulkáni kőzetek utólagos átkovásodása igen kemény kőzeteket eredményez, ami kiválóan alkalmassá teszi őket malomkőként való felhasználásra. A Tokaji-hegységben több helyen is bányásztak erre alkalmas anyagokat, de legjobb minőségű ( és európai hírű) malomkövek a Sárospatak környéki bányákból kerültek ki. A Megyer-hegyen működő bányát a XV.sz.-tól művelték, bezárására csak 1907-ben került sor. Itt riolit ártufa kovásodott át, a jól faragható alapanyagban kvarcszemcsék találhatók - ez adja másik igen hasznos tulajdonságát - a malomkövek "önélezők" voltak: a munka közbeni kopás mindig újabb zárványokat nyitott fel. A tufában helyenként kagylólenyomatokat is lehet látni, ezek bizonyítják, hogy az itteni vulkanizmus tenger alatt zajlott. A felhagyott bányát azóta esővíz töltötte fel, a kialakult tó ("tengerszem") igazán látványos a függőleges falak közt, nem véletlen, hogy népszerű kirándulóhely. További látványossága a sziklafalba vésett bányászlakások, kész malomkövek, és a XVIII.sz.-i vízelvezető árok. Megközelíteni legegyszerűbben a 37-es útról, Sárospatakot Sátoraljaújhely irányában elhagyva tábla ( Tengerszem felirat) mutatja a Botkő-i pihenőhelyhez, itt érdemes leparkolni. A Botkő-dombon egykori gejzírkúpok maradványai találhatók, itt szintén bányásztak malomkövet.

Komlóskán gyakorlatilag minden eddig bemutatott képződmény előfordul, és nagy részük látható is egy tanösvény keretében. A ruszinok lakta kis település hegyektől övezve egy zárt völgyben fekszik, a Telér-tanösvény a Szkalka-hegy és a Pusztavár érdekességeit mutatja be. Lávakőzetek közül megtaláljuk itt a korábbi, andezites vulkanizmus anyagát, tengeri vulkanikus eredetére párnaláva ( andezit esetén peperitnek nevezett) forma utal. Ezután robbanásos, riolitos kitörések következtek, majd a zárótag, a hegycsúcsokon található lemezes andezit.Ezt erős vulkáni utóműködés követte, a hidrotermális oldatok helyenként elbontották a riolittufát, így bentonitot (a bentonit a montmorillonit nevű agyagásványból tartalmaz több mint 50%-ot. Elsősorban fúróiszapként használják, mivel mozgatáskor folyadékként viselkedik, nyugalmi állapotban viszont a vízzel kocsonyaszerű anyagot képez. A montmorillonit vízbe hullott riolittufa víz alatti mállásával keletkezik. ) hozva létre, máshol kvarctelérek, ércfeldúsulások jelzik hatását.

Szintén az utóműködés hatására jött létre a tanösvény legérdekesebb része, a kalcittelér. Mésztartalmú anyag nagyon ritkán fordul elő vulkanikus hegységekben, az itteni előfordulás az aljzatot alkotó , a földtörténeti középkorból származó, kb. 500 m mélységben lévő mészkőrétegből származik. Az ércesedést az aranytartalmú pirit képviseli, az egykori horpák és tárók maradványai nem képezik a tanösvény részét, a Bolhás-hegy DK-i oldalán lehet megtekinteni. A hidrotermális hatások leglátványosabb eredménye a tanösvény mentén is található kvarc, és rendkívül változatos megjelenésű, színű mikrokristályos változatai: kalcedon, jáspis, achát, illetve a különböző opálváltozatok. Ezek mind a leggyakoribb ásványnak, a szilícium-dioxidnak a képződés körülményeitől függő módosulatai, a bámulatos színvilágot pedig különböző szennyezőanyagok okozzák. A komlóskai példányok külön érdekessége, hogy mindegyik kalcit utáni álalak. ( álalak: ha az anyag kristályszerkezete és/vagy kémiai összetétele megváltozik, az eredeti formát azonban megtartja.) A kvarc jól kristályosodott, hegyikristály, ametiszt, füstkvarc változatai elsősorban Telkibánya környékén gyűjthetők, míg a mikrokristályos formák a hegység déli részére a leginkább jellemzőek. Itt a földutakon, szántók, szőlők mellett bármikor láthatunk kalcedonokat, achátokat lila, kék, zöld, fehér színekben, vörös jáspisokat, sárga, barna opálokat, az ásványos menüben láthat is néhány szép, innen származó példányt: kvarc, opál.